
Életközépi válság – újratervezés félúton
Életközépi válság – ez a kifejezés sűrűn felbukkan a negyvenes éveikben járó nők és férfiak között zajló, bizalmas beszélgetésekben. Ez az életszakasz ugyanis jellemzően egyfajta fordulópontot jelent a személyes sorsban, amikor számot vetünk a múltunkkal, jelenünkkel és a jövőnkkel.
Az életközépi válság során többen rádöbbennek arra, hogy égető szükségük lenne a változásra. Feltehetőleg akkor jutnak erre a megrázó felismerésre, amikor az ébredező belső kétségeik miatt kritikusan átvizsgálják az eddig elért eredményeiket. Vagy hosszú időn keresztül töprengenek az élet nagy kérdésein: a karrier, a családi kötelezettségek és a személyes célok értelmén, és közben határozottan érzik, hogy bizonyosan tévúton járnak.
Az életközépi válság jelei óriási egyéni változatosságot mutatnak, de közös bennük az a szubjektív tapasztalat, hogy valahol, valamiféle módosításra lenne szükség. Ezért ekkor sokan kutatnak a friss lehetőségek után. Új hobbikat keresnek, egészséges életmódra váltanak, vagy egy másféle karrier elindításán morfondíroznak, hogy így újra megtalálják az idők során elveszített, lelkes és energikus önmagukat.
Az első könyvemben részletesen írtam az életközépi válságról. Képzeld csak el, hogy a 40-es éveidre feljutottál egy magas hegy csúcsára. Meredek, kanyargó, sziklás szakaszokon át vezetett eddig az út, és voltak olyan meredélyek, amikor még kapaszkodni sem tudtál. Csak másztál rendületlenül. Most pedig körülnézel, megszemléled a távoli hegyeket, melyek teteje sűrű ködbe burkolózik. Fentről jól látható az a hosszú, kacskaringós ösvény is, amin idáig eljutottál.
Életközépi válság – a visszatekintés ideje
Az életközépi válság jelensége csak a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején kerül a látóterünkbe. Az ekkor felbukkanó kiábrándultság azonban élesen felszínre hozza a lelkünkben a kamaszévekben oly intenzív lelkesedést és tervezési hajlandóságot. Bár akkoriban bizonyosan nem volt zökkenőmentes a szülőkről való leválás, és talán az első párkapcsolati próbálkozások sem hozták meg a vágyott boldogságot, még rendelkeztünk a végtelen lehetőségek távlatával. Ezért általános tapasztalatunk volt a vidámság és kezdeményezőkedv.
Az életközépi válság időszakában sokan azzal az erőteljes belső kényszerrel szembesülnek, hogy kritikusan felülvizsgálják az eddigi teljesítményüket. És ilyenkor nem csupán az elért szakmai vagy személyes sikereket értékelik. Inkább olyan, mélyebb és súlyosabb kérdéseken gondolkoznak, hogy vajon a már maguk mögött hagyott események mennyire teljesítették be a kamaszkori álmaikat, vagy az idők során fontossá vált céljaikat és vágyaikat.
Életközépi válság – kritikus számvetés
A legtöbben az életközépi válság zavaros vizein átevezve határozottan úgy érzik, hogy amit korábban felépítettek – legyen az egy kiszámítható karrier, rendezett családi élet vagy kiemelkedő társadalmi státusz -, már nem jelent számukra örömet. Ehelyett inkább fásultságot, és a mindennapos mókuskerék élményét tapasztalják. Ezt az intenzív belső feszültséget gyakran kíséri az elakadás, megrekedtség, erős szorongás élménye. Mindez a korábban megfogalmazott prioritások komoly átrendeződését eredményezi.
Az életközépi válság így egy jelentős útkereszteződés is az egyéni sors ösvényén. Az ekkor átélt céltalanság, üresség megnyithatja a kaput a mélyebb önismeret és a személyes fejlődés lehetősége előtt. Amikor kénytelen-kelletlen szembenézünk azzal a ténnyel, hogy az életutunk jelentős részét már bejártuk, szinte kiabál a fejünkben a kérdés: „Mi az, amit igazán kezdeni szeretnék az előttem álló idővel?”
Ez az életközépi válság által felerősített, elménkben zakatoló kérdés fájdalmasan arra ösztönzhet minket, hogy olyan célokat és értékeket állítsunk a figyelmünk fókuszába, amik valóban összhangban vannak a belső igényeinkkel. Ez a folyamat nem feltétlenül jelent radikális változtatásokat, hiszen néhányan közülünk 40 felett is tökéletesen elégedettek a sorsukkal. De sokak számára ez a periódus világosabb és tisztább képet hoz arról, hogy mi az, ami igazán jelentős számukra.
Az életközépi válság korszaka tehát lehetőséget kínál arra, hogy a korábbinál jóval szubjektívebb, a lelkünk mélyéről származó szempontok szerint újradefiniáljuk önmagunkat. Ekkortól a hangsúly a külső elvárásokról a belső értékekhez és vágyakhoz való igazodásra helyeződik át. Ilyenkor szükségszerűen új célokat kellene kitűznünk, ami egyáltalán nem egyszerű dolog. De ha megleljük azokat a tevékenységeket és önkifejezési formákat, amik valóban közel állnak hozzánk, az életközépi krízis az újrakezdés startvonala is lehet.
Életközépi válság – a járműved felülvizsgálata
Az életközépi válság tehát alaposan felkorbácsolja a lélek aránylag zavartalan vizeit. A korábbi egyensúlyt egyrészt az élet közepén a környezetben, körülményekben végbemenő átalakulások, másrészt pedig a törvényszerű testi és lelki változások borítják fel.
A 40-es éveidre bizonyára Te is megtapasztaltad, hogy a kötelezettségeid egyáltalán nem csökkennek, hanem inkább csak gyarapodnak. A családról, szülőkről való gondoskodás, a munkahelyen történő helytállás mellett egyre fontosabbá válnak az egészséged megőrzéséért tett erőfeszítések, valamint a megváltozott önmagaddal kapcsolatos, feldolgozásra váró érzésekkel való foglalkozás is.
Az életközépi válság tehát nemcsak érzelmi és pszichológiai szinten eredményez változásokat, hanem a mindennapok praktikus oldaláról nézve is. A korábban kifogástalanul működő „járműved”, amelyen eddig a sorsod útján utaztál, most hirtelen kiszámíthatatlanná válik és ellenőrzésre szorul. Az előzőleg kitűnően működő szerepeid – a gondoskodó szülő, támogató partner, hatékony munkatárs – átalakulnak és közülük némelyik elveszíti a jelentőségét.
Életközépi válság, mint új kezdet
Az életközépi válság talán leglényegesebb tanítása, hogy a sorsod alakulása nem mindig egyenes és előre megtervezhető. Most megtapasztalhatod, hogy az utad gyakran többfelé ágazik, vagy éppen váratlanul vastag törzsű fák dőlnek keresztbe rajta, és így akadályokba ütközöl. Állj meg tehát, és tüzetesen vizsgáld át, vajon az életed különféle területein – mint a kapcsolataid, a munkád vagy akár a saját lelki békéd – valóban a helyes irányba tartasz-e.
Az életközépi válság által elindított felfedező túra első lépéseként érdemes feltérképezned, hogy mi az, ami jelenleg is működik. Hiszen például bizonyára vannak támogató kötelékeid, de feltehetőleg körülvesznek érzelmileg megterhelő, és az önbizalmadat megnyirbáló társulások is. Ugyanez a karrieredre is igaz lehet. Talán sok év munka után bizonyos feladataid iránt már nem érzed a korábbi lelkesedést. Ilyenkor érdemes lehet eltöprengeni, hogy milyen átalakításokhoz láthatnál hozzá a kapcsolataid vagy a munkahelyi kihívások területén.
Az életközépi válság tehát komoly lehetőséget kínál arra, hogy másféle célokat tűzz ki magad elé. Lehetséges, hogy mostantól inkább a családi vagy személyes életedre szeretnél koncentrálni a munka helyett. Vagy olyan időtöltéseket keresel, amik igazán örömet okoznak és feltöltenek. Ez a korszak tehát nem csak nehézségekről szól, hanem a friss irányok megtalálásáról is.
Életközépi válság – hogyan gondolkodsz?
Az életközépi válság kényszerítő ereje feltétlenül hatással van arra, miként tekintünk a minket körülvevő eseményekre és kapcsolatokra. Ragadjuk meg tehát ezt az alkalmat a gondolkodásunk felülvizsgálatára is. Kérlek, emlékezz vissza, és idézd fel azokat a jelentősebb kihívásokat, amiken már túljutottál! Feltehetőleg a tengernyi tapasztalatod ellenére sem érzed magad feltétlenül bizakodónak az előtted álló próbatételekkel kapcsolatosan. Vajon miért van ez így?
Az ok az aggodalmaskodás, a képzeletbeli, megoldandó problémával kapcsolatos, múltba és a jövőbe történő akaratlan utazgatásod. Ha egy adott pillanatban felbukkanó nehézséggel foglalkozol, azt minden esetben csakis a jelenben tudod kijavítani. Így kormányoztad végig az életed hajóját számtalan válságos helyzeten keresztül. A potenciális vészforgatókönyvekkel kapcsolatos szorongásaink viszont a legtöbbször a jövőre vonatkoznak. Míg a jelenünket tökéletesen megélhetjük, a jövőbeli eseményekkel kapcsolatban csupán sejtéseink lehetnek. Ez pedig tág teret hagy az esetlegesen bekövetkező, szörnyű eseményekről szóló képzeteknek.
Akár az életközépi válság során végbemenő prioritás-módosulás részévé is teheted az életed eseményeinek aggodalmaskodás nélkül történő tudomásulvételét. A legtöbbünk elméje nem szokott hozzá, hogy csupán a jelenben előrevivő, hasznos gondolatokkal foglalkozzon. Ehelyett csapongva, a saját kénye-kedve szerint vetíti az agyunk vetítővásznára a lehetséges jövőnkről szóló belső katasztrófafilmeket. Lassan, fokozatosan azonban kikapcsolhatjuk a fejünkben ezt az önbizalmunkat megcsapoló, elbizonytalanító képzeletbeli mozit.
Olvasd el ezeket is:
Életközépi válság, mint új esély
Az életközépi válság hálójában
Érdekel