
Mi az életközépi válság, és hogyan birkózhatunk meg vele?
Az életközépi válság hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. Ilyenkor a legtöbben elbizonytalanodnak, hogy valóban azt az életet szeretnék-e folytatni, amit eddig. A 40-es éveikbe lépő nők és férfiak ekkor jellemzően érzelmi zűrzavart, és olykor levertséget, feszültséget élnek át. A lelküket elöntheti az intenzív változtatás iránti vágy. Erről a jelenségről részletesen írtam az első, Újratervezés című könyvemben.
Az életközépi válság beköszöntével sokan sürgető késztetést éreznek, hogy az előttük álló évtizedeket másként, tartalmasabban és élvezetesebben töltsék el. Szembesülnek azzal, hogy valószínűleg elértek az életük feléhez. A saját felelősségük is komolyan tudatosul bennük, és megértik, hogy már nem halogathatják tovább a belső harmóniájuk megteremtését.
Miért természetes az életközépi válság érkezése?
Az életközépi válság szükségszerű állapot, ahová az életük közepén járók feltétlenül elérkeznek. Néhányan alig érzik meg a lélekben ilyenkor zajló átrendeződést – talán azért, mert korábban mindig szem előtt tartották az időszakos megújulást, és a személyes elégedettségük megvalósítását. Mások pedig alaposan belegabalyodnak, szinte elmerülnek a midlife krízis által felszínre hozott életkérdésekben.
Az életközépi válság az a korszak, amikor számot vetünk az eddig elért eredményeinkkel, és az előttünk álló évtizedek lehetőségeivel. A 40-es évek különleges esélyt hoznak számunkra: az érettségünk és a tapasztalataink révén már világosabban és reálisabban szemléljük a sorsunkat. Ugyanakkor a sebesen repülő évek tudatosulása arra késztet minket, hogy újragondoljuk az értékeinket és céljainkat. Ez a két törekvés sokak számára nehezen összeegyeztethető.
Az életközépi válság kialakulásának egyik fő oka tehát az, hogy az életük delére érők szembesülnek azzal, hogy a mindennapos tevékenységeik, a jellemző időtöltéseik nem vezetik el őket a vágyott harmóniához. Fiatalon mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy csodálatos és varázslatos jövőt képzeljünk el magunknak. Akkor még úgy tűnik, hogy szinte végtelen mennyiségű idő áll a rendelkezésünkre, hogy ezeket az ideálokat valóra váltsuk.
Az évek múlásával azonban egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy némely, 20-as éveinkben dédelgetett célunk már bizonyosan nem érhető el, vagy csak jelentős áldozatok árán tudnánk megvalósítani. Ez a felismerés egyrészt mély szomorúságot hozhat, de emellett erős belső kényszert is kiválthat a körülményeink és az életutunk megváltoztatására. Az életközépi válság tehát nem csupán egyszerű krízis, hanem a személyes fejlődésünk egyik lényeges lépcsőfoka is lehet.
Az életközépi válság azért is természetes állomás, mivel a legtöbben a 40-es éveik elején gondolkoznak el komolyan az élet múlandóságáról. A sorsukban ekkor a fiatalság lendülete és rugalmassága helyett inkább a számvetés, az elért eredmények stabilizálása és a célirányos cselekvés kerül előtérbe. Ilyenkor új perspektívából tekinthetnek magukra, és olyan döntéseket hozhatnak, amelyek jobban tükrözik a valódi igényeiket és vágyaikat.
Életközépi válság: konfliktus a lélekben
Az életközépi válság által nyilvánvalóvá tett, fájdalmas belső konfliktus a lélekben ébredező vágyak és az észlelt életkörülmények közötti ellentmondásból fakad. Az érintettek határozottan érzik, hogy már nincs idejük abban reménykedni, hogy megnőnek a gyerekeik, nyugdíjba megy a főnökük, vagy éppen öttalálatosuk lesz a lottón.
Az életközépi krízis a teljes személyiség lassú, fokozatos átalakulásának kiemelkedő szakasza, ami feltétlenül érinti a szeretteinkkel és ismerőseinkkel való kapcsolatainkat is. Ez a korszak a nagyléptékű változások ideje, amikor a legtöbben kétségeket élnek át a jövőjükkel, aktuális helyzetükkel, életcéljukkal kapcsolatban.
Az életközépi válság jellemzői
Az életközépi válság, más néven „kapuzárási pánik” ideje alatt sokan bizonytalanságot, ürességet, céltalanságot és hangulati hullámzást tapasztalnak. Az ekkor jellemző általános elégedetlenség következtében többen kockázatvállalóbbá válhatnak a viszonyaikban és a döntéseikben. Talán hirtelen azt veszik észre, hogy inspiráló emberekhez, izgalmas, pezsdítő tárgyakhoz és helyzetekhez vonzódnak. Például váratlanul beleszerethetnek egy kollégájukba, kiléphetnek a munkahelyükről vagy vásárolhatnak egy vagány motorkerékpárt.
Ezek az életközépi válság káoszában meghozott, hirtelen elhatározások utólag akár ballépésnek is bizonyulhatnak. Nagyobb az esélye az életközépi krízis fájdalmasabb lecsengésének, ha az élete közepére érő korábban teljességgel figyelmen kívül hagyta a saját igényeit, és kizárólag mások (gyermeke, családja, főnöke, szülei) boldogulását tartotta szem előtt.
De az életközépi válságtól mégsem kell tartanunk. Ilyenkor csupán azok a kapcsolatok, élethelyzetek inoghatnak meg, amik valószínűleg már régen megértek az átalakításra. Elképzelhető, hogy eddig a szőnyeg alá söpörtük a velük kapcsolatos elégedetlenségünket, az életközépi krízis azonban meglékelte és elsüllyesztette őket.
Most itt az alkalom, hogy az életközépi válság hatására feltétlenül átrendeződő értékrendszerünk segítségével a korábbinál jóval kielégítőbb irányba fordítsuk az életünk hajóját. Csak így tudunk nagyobb teret biztosítani a kedvteléseinknek és a belső hajlandóságainknak. Hiszen a gyerekeink már kamaszok, vagy éppen felnőttek, ezért akár teljes órákat vagy napokat is felszabadíthatunk arra, hogy azzal foglalkozzunk, amivel valóban szeretnénk.
Életközépi válság: az új út keresése
A friss út megtalálása azonban egyáltalán nem könnyű. Az életközépi válság érkezésével sokakat szinte fejbekólint a súlyos felelősség érzete. Ekkor rádöbbennek arra, hogy amennyiben továbbra sem változtatnak semmin, akkor ki kell békülniük az előttük tornyosuló, hasonló körülményekkel és elfoglaltságokkal kecsegtető évekkel.
Az életközépi válság során a lélekben zajló mély átrendeződés általában nem megy végbe zökkenőmentesen. Ilyenkor többen a végletekbe esnek, és egészen szokatlan viselkedésformákat próbálnak ki. Azután lassacskán, az olykor hosszú éveken keresztül zajló homályos korszak után végre megtalálják a lelkükben azt az új személyt, aki a korábbinál jóval bölcsebb és kiegyensúlyozottabb.
Az életközépi válság tehát az intenzív belső növekedés időszaka is lehet. Ilyenkor erős kényszert érzünk arra, hogy önmagunkba pillantsunk és elgondolkodjunk azon, vajon milyen irányban haladjunk tovább a boldogabb jövő érdekében. És ehhez feltétlenül szükséges újra megismernünk az időközben megváltozott személyiségünket is.
Tegyük könnyebbé az életközépi válságot
Először is, fogadjuk el az életközépi válság során érkező belső kétségeket. A jövővel, célokkal kapcsolatos elbizonytalanodás szükségszerű élmény ilyenkor, amit talán nehezebben viselnek azok, akik eddig úgy érezték, szilárdan kézben tartják az életüket. Számukra hasznos lehet egy bizalmas baráttal vagy egy semleges, hozzáértő szakemberrel folytatott, meghitt beszélgetés.
Ahogyan az életközépi válság előrehaladtával fokozódik a belső zavarodottságunk, úgy hatalmasodhat el rajtunk a kiúttalanság élménye. Ekkor próbáljuk magunkban felidézni, hogy a fejlődésünk szükségszerű állomásán megyünk most keresztül. Ez egyáltalán nem tart örökké, rövidesen túljutunk rajta. Ezért legyünk türelmesek saját magunkkal. Időbe telhet, amíg feldolgozzuk az olykor kaotikus érzéseinket.
Az életközépi krízis okozta elbizonytalanodás állapotában akaratlagosan nyissunk az új megoldások felé. Látogassunk el olyan programokra, összejövetelekre, ahol még soha nem jártunk. Kísérletezzünk a kapcsolatainkban másféle, asszertívebb kommunikációval. Akár több időt is eltölthetünk eddig ismeretlen, vagy kevéssé ismert emberekkel. Ezekből a szokatlan beszélgetésekből friss inspirációt nyerhetünk.
Az életközépi válság sűrű erdőnek, vagy mély veremnek tűnhet, amikor átéljük. De végül kincset érő tudással ajándékozhat meg minket, és így segíthet abban, hogy teljesebb, örömtelibb életet éljünk.
Olvasd el ezeket is:
Az életközépi válság hálójában
Érdekel